Belépés

Kérjük adja meg felhasználó nevét és jelszavát!

E-mail cím:

Jelszó:


Regisztráció

Az alábbi gombra kattintva regisztrálhatja magát oldalunkon!

A regisztrációt követően az oldal adminisztrátora engedélyezi és igazolja vissza felhasználói belépését.


Vásárlói oldal Szakmai oldal
Keresett kifejezés: Keresés »

Szemüveglencse

+ / -

A látásjavítás klasszikus lehetősége a keretbe helyezett szemüveglencse, amely az idők folyamán folyamatosan megújult, mind alapanyagában, mind vastagságában, mind a különböző távolságokra való használhatóságában.

A nagyító-lencse feltalálójának Roger Bacon (1214-1294) ferences szerzetest tekintjük, aki a gyenge látóképességűek, főleg öregek számára a síkdomború lencsét készített. A következő fontos állomás a bifokális lencse megjelenése volt, amelyet az amerikai államférfi és tudós Benjamin Franklin készített el először 1784-ben. Egy keretbe két különböző törőerejű fél lencsét erősített, a felsőt távolra nézéshez, az alsót olvasáshoz. Az ő bifokális lencséit még a keret tartotta össze, később a lencséket összeragasztották. Ma már úgy készítik a bifokális lencsét, hogy ugyanannak az üvegnek a két felét különböző törőerejűre csiszolják.

A német optikai ipar a szemüveg megjelenésének kezdeti szakaszában gyorsan fejlődött, sokáig vezető szerepet játszott Európában. Ezt a pozíciót vette át tőle az angol optikai ipar, majd a XVIII. században már a francia áruk minősége is felülmúlta a németét.  Magyarországon a Magyar Optikai Művek (MOM) honosította meg a szemüveglencse-gyártást. A Csörsz utcai gyár mellett a Vaskapu utcában is jelentős kapacitással rendelkeztek. A hatvanas évek közepén a termelést mátészalkai zöldmezős beruházással bővítették.
A harmadik egyben legkiemelkedőbb újítás a szemüvegoptika történetében a multifokális (vagy más néven progresszív) lencse felfedezése volt 1959-ben Franciaországban, amely azóta talán az összes optikai lencse közül a legnagyobb átalakuláson ment keresztül az elmúlt több, mint 50 évben, a folyamatos fejlesztés miatt.
Az 1960-as évekig a szemüveglencse alapanyaga kizárólag az üveg volt, mára ezt a komfortja miatt szinte leváltotta a sokkal könnyebb (50-60%-kal akár!) és nem törékeny műanyag alapanyag. A fúrt és damilos szemüvegkeretek divatba kerülésével egyre nagyobb teret hódít a nagy ütésállósággal rendelkező, ezért biztonságos polikarbonát alapanyag.

A magasabb dioptriákhoz ma már vékonyított lencsék adnak megfelelő esztétikumot, így a „szódásüveg aljnak” nevezett vastag lencsék már a múlté.

A szemüveglencsék látási kényelmét növeli a fényre sötétedő opció, amely a mai korszerű műanyag alapanyagú lencséket napszemüveg sötétségűre színezi, és barna illetve szürke színre változik a színtelen alapállapothoz képest az UV sugárzás hatására.

A bifokális lencséket manapság egyre inkább felváltják a mai életvitelnek jobban megfelelő, korszerűbb és esztétikusabb multifokális lencsék, amelyek a dioptriaváltozás miatt minden élethelyzetben kényelmesen használhatóak. A lencse felső részén át nézve látunk távolra, az alsó részén keresztül közelre, és a középső részén tudjuk munkatávolságra pl. számítógéphez használni. Mindezt a bifokális lencsékre jellemző zavaró választóvonal, képugrás és nagyításbeli különbség nélkül. A különböző árkategóriák ennél a lencsénél szorosan összefüggnek a szélesebb látótérrel és könnyebb megszokhatósággal.
Mivel ezeket a szemüvegeket minimum 2-3 évre vesszük, ezért érdemesebb az anyagi lehetőségektől függően a magasabb kategóriát választani, hiszen napi 12-17 órában viselve nem mindegy milyen a látáskomfortunk!

Fontos megemlítenünk a szemüveglencsék bevonatait is, hiszen a műanyag lencsék megfelelő felületvédelem nélkül hamar tönkre mennének. A gyári felületvédelemmel ellátott szemüveglencsék azonban nemcsak hosszabb élettartamot, hanem a tükröződések hatásos csökkentését, könnyű tisztíthatóságot, és akár teljes páramentességet és UV védelmet is biztosítnak.